Há' éppe' a pöcegödörbe' túkáltam, amikó' mögláttam egy tu'füdőt. Gyönyőköttem abba a hed end sóldörzbe. Naon köllött vóna, mer' a banya, a gaddám, sose fűdik, mer' neki arra nöm töllik. Bezzög a silikonköblökre való műtétre vót lóvé! Émme' csak túkájak a kulába'?
Na szóva' nézem azt a i'ét e, és akkó jön oda a ficsú'. Asse mosdik, mer' ahhoz túl zsugori, köllött néki a kincsöm. De én nem addom ám olyan könnyen magam e! Az' mondom:
- Há' e' biz' nem a tied, embör!
Rámrako' valami béklyót, ho' övé legyen a hed end sóldörz. Há' bévált a ragyogú tervö, üvé lött a tu'füdő. E'vitte biz' a kággya möllé, hátha e'hasnájja.
Odaszá'tam a ablakáho', oszt elközdök kiabáni:
- Adod vissa, te szenyó!
Fogott valami ta'pnyalója, az béledobott a kútba, e!
- Na, te roha't seregély, most ne vigyorogjá'!- s'iddam a madarat.
Ezstán adtam magamnak e' minibeöntés', oszt e'tű'tt a víz!
Megin' odamégyek az ablakáho', oszt elközdök üvőteni:
- Adod vissa! Túélőnek sülettem, te gennygombócs!
Azs a gono' ta'pnyalójja belédobott a égű kemöncébe a pogácsák küzibe.
E'közstem mindent össepisíni, oszt minden tűz e'alutt.
- Aggyad má' vissa! Nem látud, ho' nem tucc kinyí'ni?
Bédobott a büdös szó'gálójja a méhkasba, e!
Lenye'tem a zsümmögűket, izibe, oszt mentem vissa az ablakba:
- Há' mit aka'sz még, embö'?
Fogott a s'ógájja, oszt belérakott a bugyogója fenekibe, de elé' kulát láttam má', sóva' bí'ttam ezstet. Kihánytam a míhököt, oszt szé'ccsípte a fenekit.
Kilopptam azs egísz fűdős'obáját, oszt mentem hazúrra. Töllött a péjnz má' mindönrö, bódogan éljünk tovább, e!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése