4. rész: Koszoshaj és a kifésülhetetlen gubanc

A nevem Koszoshaj. Elég találó egy név, mivel anyám megtiltotta, hogy hajat mossak. Nem tudom miért csinálja ezt velem, de azt mondja, hogyha megmosom, elpárolog a varázsereje. Épp ezért fésülködnöm sem szabad. Amúgy egy kacsalábban élünk. Szó szerint... Állítólag régen volt rajta palota, de mostanra már csak  a láb maradt. Szerencsére a motorját - amitől körbe-körbe forgott - szétvertük egy lékkalapáccsal. A lakhelyünk tetejét nádtetővel vontuk be az eső ellen. Ebbe a furcsa építménybe még sosem lépett be - rajtam és anyámon kívül - senki. Ja, és nem is szabad kimennem innen...

18, 5 évet nehéz eltölteni egy nagy lábban. Egész nap csak favicceket találok ki... Hopp, itt is van egy:

- Hogy hívják a madárportát?
- RÉCEpció.

Szörnyű. És egész nap ez megy. A varangyos békám, Oscar, már teljesen kikészült tőlem. Leginkább ettől:

Megy a szalonna az utcán. Találkozik a baconnel. 
- Te az alteregóm vagy?

- Koszoshaj! Engedd le a haladat! Vagy kénytelen leszek a liftet használni!!- toporog anyám az ablak alatt.

Lenyújtom a halat, akinek rendellenesen hosszúra nőtt az uszonya, ezért Ejtőernyőnek neveztük el.

- Jól van kicsim, mit kérsz a szülinapodra?- kérdezi anya.

- Hát...Egy baseball ütőt, egy kötelet, egy zsákot és egy ásót...Ennyi lenne.- felelem.

- De ugye nem használod ezeket gonosz célra?

- Eszem ágában sincs!- hazudom.

- Távol leszek jó pár napig, légy jó! És ne felejtsd el a legfontosabbat:

- Tudom, tudom, ha jön a zombi, használjam az AK-47-est!

- Szia, kicsim!- köszön el anyám, majd Ejtőernyőn leereszkedett.

Mászás zaját hallom kintről. Megjöttek a zombik!!!!! Elbújok egy oszlop mögé a géppuskával a kezemben, és várom az élőholtat. Várakozásommal ellentétben csak egy pasi jön fel, de azért fegyvert fogok rá.

- Kivagymitakarszmértvagymégitt?- vágom hozzá kérdéseimet.

- Üldöztek de ha kell, lelépek.- mondja, majd kiugrik az ablakon.

Lenézek. Első látásra eltörhette pár bordáját. Segítsek? Á, anyám megtiltotta... Hé, itt egy újabb favicc:

-Mit mond Kőműves Kelemen a fiának, miközben sietnek a fiú anyjához?
-???
-Gyere fiam, mert anyád már vár!

 Pár nap múlva anyám visszatér, és elkotorja az elvérzett hullát, és élem tovább faviccekkel teli életem...