Nagy családi ünnepély. Mindig is utáltam az ilyeneket. Általában- mint most is- a kertben sétálgatok. Semmi különös ugyanolyan unalmas, mint a többi. A madarak csicseregnek, a disznó a konyha mögött visít, mivel most vágják, mindenki boldog. Látszólag...
Valami mozog a sövényben, de nem lehet kivenni a zaj forrását. Megint mocorog. Kicsi és fehér. Elkezdem követni, a végén már üldözöm. A lény beugrik egy gödörbe, és én akaratlanul is utánaugrom...
10 percig zuhanok zongorák között, míg végül leérkezem. Nagyon úgy tűnik, hogy nem ez volt életem legszerencsésebb landolása. Nagyon úgy... Egy kényelmetlen szemétlerakóba érkezem, amiben összehúzódnak a falak. De béna egy érkezés! Ennél még a múltkori is jobb volt, amikor Ceasar titkos katonai bázisára érkeztem, ami tele volt Kleopátra-klónokkal (!). Persze nem vagyok egyedül:
1. Egy nő fehér ruhában és fehér hajjal, amit nagyon furcsa fonással fogott össze
2. Egy szőrös "kutyámajom" barna szőrrel és nyakörvvel
3. Egy pasas fehér ingben és fekete mellényben, nagy, cilinderszerű kalapban
4. Egy szőke fiú fehér köntösszerűségben és fél szemmel
Ez a furcsa brigád valami adóvevőn keresztül ordibál két robotszerűségnek, akik az utolsó pillanatban állítják le az összehúzódó falakat. Egy időközben kinyílt ajtón kisétálnak, én meg gyorsan utánuk.
- Valaki tudja, hogy hol vagyunk? A Holdon?- kérdezősködöm.
Hold. Persze, jó tipp. Mondjuk ott még úgyse járt ember...
- Ez nem hold. Hanem egy űrállomás.- válaszolja hidegen a kalapos.
- Álljunk csak meg! Te meg ki a **** vagy?- von kérdőre kicsit sem udvariasan a "kalózkapitány".
- Hát...ööö...Alice...- mondom óvatosan.
- Obi-Van-nak már ki kellett kapcsolnia a vonónyalábot. Irány a Sólyom!- mondja a kalapos tudomást se véve rólam.
A "Sólyom" felé menet összefutottunk azzal a két robottal, akik megmentettek minket a szemétlerakóból. Egyik olyan mint egy centrifuga, a másik pedig egy "aranyember", a szó szoros értelmében.
Odaérünk az űrhajóhoz - ami a Sólyom nevet viselte- de nem szállnak be azonnal. Egy öreg fráter csuklyában világító karddal harcolt egy másik fekete páncélos "fénykardos" alakkal. Tényleg ez az eddigi legfurább utazásom. Végül a fekete ruhás lefejezi a másikat, de az eltűnik... Végül az űrhajó elrepül. Nélkülem. Valami katonák elfognak, de az sem érdekel. Pár óra múlva felrobban az egész állomás velem együtt.
Kimászom a gödörből, és mehetek vissza az "izgalmas" családi ünnepélyre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése