Egy rengeteg közepén - ahol még Ábel is eltévedt- élt egy sertés, aki egész nap csak főzött. Ez az erdő tele volt vérfarkasokkal, akik nagyon kívánták már a malacpecsenyét. Egy téli napon kopogtak az ajtón.
- Eressz be, nagyon hideg van kint!- szólt be egy hang.
- Ki vagy te?- gyanakszik a sertés.
- Én vagyok az apád. Szzzpáh.- hangzott a Darth Vader szerű felelet.
A disznónak viszont jobb ötlete támadt: nem fogja megenni azt a zellerkrémlevest...
A farkas benyújtotta a két leamputált lábát, és várt. Egy óra múlva berakta az első mancsait is, ahonnan csak a karmokat vágták le. Mindez egy félreértés miatt történt. Az ordas komolyan vette ezt: "Fáj a lába? Amputálja! A villamos ingyen megcsinálja!". És megcsinálta...
Amint a lény belépett a házba, a sertés leöntötte a levessel, és kicipelte. A malac felmászott egy nagy fára, és várt a Jacob (de mindenki csak lámának hívta) nevű vérfarkas felébredésére.
2 óra múlva visszatért a családjával együtt, akiket egy házassági évfordulóról rángatott ide magával. Persze, ez nehezebb volt, mint gondolta, mert a rokonai tudták, hogy ő a legszerencsétlenebb farkas, hogyha még egy pecsenye is túljár az eszén.
Egymás tetejére álltak, és legalulra tolták a lámát. A sertés érezte a veszélyt, ezért lehányta a "családfát". Mindenki leesett, nyaktörés, csonttörés, torokgyík... A malac, aki titokban szúnyog volt, kiszívta a vérüket, majd jóllakottan hazament.
:"""")
VálaszTörlés