Egyszer élt egy király és egy királyné, akiknek ismeretlen okokból nem született gyerekük. Ez volt szívük nagy bánata, amely sötét lepelként borított mérhetetlen szomorúságot lelkük tükrére (értsd: szomorúak voltak).
Egyik nap az uralkodóasszony a tó partján ült, amikor elé ugrott egy béka.
- Ha megcsókolsz, herceggé változom!- toporgott a királyi topánka előtt.
- Fúj! Nem!
- Hát jó... Amúgy egy éven belül lányod születik. Remélem nem tudják meg kitől...
- Mi??!!- csodálkozott a nő, de addigra a béka eltűnt.
- Tudtam, hogy nem kellett volna a királyi udvar radioaktív hulladékát ide üríteni! Most már az állatok is beszélnek!- gondolta a néni.
A jóslat viszont beigazolódott, és egy szép kislányuk született. Nagy lakomát csaptak. Mind a 13 javasasszonyt* meghívták, de csak 12 terítékük volt. A leggonoszabbat otthon felejtették, a többit meg elhívták. Sajnos a 13. is eljött, aki átkot szórt a lányra: amikor eléri a 15. évét fonás közben leszúrja magát egy csatabárddal, és meghal. Az egyik ilyen asszony enyhített a varázsigén, és csak 100 éves álom lesz a sorsa csirkék között a halál helyett.
Rózsika amint 15 évét, betöltötte, bement a kastély elhagyatott szárnyába, ami teljes feleslegesen foglalta a helyet. Felment a toronyba, ahol egy zombiöregasszony font. Mivel a lány nem ismerte az élőhalottak fogalmát, elkezdett ő is fonni. Persze leszúrta magát egy karddal, és álomba merült a kastély lakóival együtt. A királyi pár akkor ért haza és ők is bealudtak. A vár pedig csirkéket növesztett. Senki nem tudott áthatolni a csirkerengetegen.
Egy királyfi viszont átment, hiszen pont akkor volt a 100. évforduló. Megcsókolta Csirkerózsikát, akinek a szájszagától rögtön elájult. A lány pedig szívinfarktust kapott. DE a király és a királynő boldogan éltek, de meghaltak.
*Szerintem boszorkányt jelent, vagy valami olyasmit.
