9. rész: A legény, aki sík hülye volt

Egyszer volt, hol nem volt, de már elmúlt, volt egyszer egy aggastyán. Ez a hapsi teljesen be volt csavarodva, így halálakor csak egy bölényt hagyott a két és fél fiára. Az első kettő gyerek épségben született meg, de a harmadik már besötétült. Szegény nem állt ki mind a négy kereke, de még a lába sem, mivel X lábbal látta meg a nagyvilágot. Sőt, még az X Faktorból is kirúgták, pedig lábbal mutatta az X-et.

A fiúk úgy egyeztek meg, hogy mind a hárman ásnak egy-egy gödröt, s amelyikbe a bölény belefut, azé legyen. A két nagyobb legény fatetőt is rakott a gödre fölé, míg a hülye csak egy szénakazalt. Persze az állat a kazalgödörbe futott, így a bölény a legkisebb fiút illette. 

Másnap legény elindult a vásárba eladni a nyereményét. Az út szélén megpillantotta az öreg, nyikorgó tojásfát.
- Nem akarod megvenni?- kiáltotta a fának.
Válasz helyett továbbnyikorgott. A legény ezt úgy értelmezte, hogy le kell borotválnia a bölényt. A fa pedig csak nyekergett megállíthatatlanul. A hülye odakötötte az egyik ágához.
- Majd jövő héten odaadod a pénzt!

A bátyjai otthon kinevették, de ő nem értette, hogy miért. Az a tojásfa fizetni fog! Egy hét múlva visszamegy a vevőjéhez.
- Na hun a pénz?- vonja kérdőre a fát.
A hülye -aki félig pszichopata volt- dühében kivágta a növényt. Alatta, a tuskón, egy nagy vödörnyi pénz volt.

A hülye elment a királyhoz panaszra, hogy a testvérei el akarják venni a vagyonát. Elmondta történetét, amitől a királylány olyan röhögőgörcsöt kapott, hogy még a tető is leszakadt.
- Bocsi!- kiáltotta az ügyetlen ács.
A király a legénynek adta a fél lányát és az egész királyságot, majd a hülye boldogan élt, de meghalt...

8. rész: A sertés és a vérfarkasok

Egy rengeteg közepén - ahol még Ábel is eltévedt- élt egy sertés, aki egész nap csak főzött. Ez az erdő tele volt vérfarkasokkal, akik nagyon kívánták már a malacpecsenyét. Egy téli napon kopogtak az ajtón.
- Eressz be, nagyon hideg van kint!- szólt be egy hang.
- Ki vagy te?- gyanakszik a sertés.
- Én vagyok az apád. Szzzpáh.- hangzott a Darth Vader szerű felelet.
A disznónak viszont jobb ötlete támadt: nem fogja megenni azt a zellerkrémlevest...

A farkas benyújtotta a két leamputált lábát, és várt. Egy óra múlva berakta az első  mancsait is, ahonnan csak a karmokat vágták le. Mindez egy félreértés miatt történt. Az ordas komolyan vette ezt: "Fáj a lába? Amputálja! A villamos ingyen megcsinálja!". És megcsinálta...

Amint a lény belépett a házba, a sertés leöntötte a levessel, és kicipelte. A malac felmászott egy nagy fára, és várt a Jacob (de mindenki csak lámának hívta) nevű vérfarkas felébredésére.

2 óra múlva visszatért a családjával együtt, akiket egy házassági évfordulóról rángatott ide magával. Persze, ez nehezebb volt, mint gondolta, mert a rokonai tudták, hogy ő a legszerencsétlenebb farkas, hogyha még egy pecsenye is túljár az eszén.

Egymás tetejére álltak, és legalulra tolták a lámát. A sertés érezte a veszélyt, ezért lehányta a "családfát". Mindenki leesett, nyaktörés, csonttörés, torokgyík... A malac, aki titokban szúnyog volt, kiszívta a vérüket, majd jóllakottan hazament.